Az elmúlt napokban robbant be a hír a helyi facebook oldalakon, hogy Pilisjászfalun egy akkumulátoros hulladékot kezelő üzem létesítését tervezik. A beruházás miatt környezetvédelmi hatósági eljárás indult, az önkormányzat pedig közzétette a véleményezési felhívását, és jelezte: a beruházást nem támogatja. Ez fontos hír, viszont nem jelenti azt, hogy hátradőlhetünk.
A kormanyhivatalok.hu-n megjelent Környezetvédelmi közlemény alapján a tervek szerint az üzem lítium-ion akkumulátorgyártásból származó, veszélyesnek minősülő hulladékok telephelyi gyűjtésével, tárolásával és mechanikai előkezelésével foglalkozna. A cég állítása szerint nem „teljes”, elektrolittal töltött akkucellákat bontanának, hanem gyártási selejtet és olyan anyagokat kezelnének, amelyek elvileg nem tartalmaznak elektrolitot. A feldolgozás „száraz” mechanikai lépésekből állna: aprítás, rostálás, levegős szeparálás, zúzás, majd további szétválasztás. A cél, hogy az értékes anyagokat (például alumíniumot, rezet, illetve úgynevezett „black mass”-t) külön frakciókban kinyerjék. A kapacitás sem elhanyagolható: a benyújtott anyagok alapján évi közel kétezer tonna feldolgozásról beszélünk, és teljes kapacitáson a működés folyamatos, 0–24 órás, több műszakos üzemmenettel számol.
Mi lehet ezzel a gond környezetvédelmi szempontból?
Habár az akkumulátorok a mindennapjaink részei, és a jövőben még jelentősebbek lesznek, akkumulátor feldolgozókra szükség lesz. Azonban nem mindegy, hogy ez milyen technológiával és biztonsági intézkedésekkel, ellenőrzésekkel valósul meg. A közleményből letölthető dokumentumok alapján is egyértelmű, hogy a környezetre kifejezetten veszélyes üzem. Összeszedtük a legfontosabb környezetterhelési problémákat, a környezetvédelmi közlemény alapján.
Levegő és por. Mechanikai aprításnál, rostálásnál por keletkezhet. Akkumulátoros hulladéknál ez különösen érzékeny kérdés, mert a por nem „csak por”: összetételtől függően fémeket és más, egészségre káros komponenseket is tartalmazhat. A cég szűrőrendszert tervez, és a dokumentáció szerint a kibocsátások számítás alapján megfelelhetnek a határértékeknek – de a valódi kérdés az, hogy a gyakorlatban mi történik: mennyire stabil az üzem, mennyire fegyelmezett az üzemeltetés, és milyen gyakori, mennyire átlátható lesz a mérés és az ellenőrzés.
Víz és csapadékvíz-kezelés. A leírás szerint technológiai vízhasználat nincs, ami elsőre megnyugtatóan hangzik. Ilyen telephelyeknél viszont gyakran a csapadékvíz-kezelés a kritikus pont: mit mos le az eső a burkolt felületekről, hova kerül az elvezetett víz, milyen műtárgyakon megy át, és milyen paraméterekre, milyen gyakran történik vízminőség-ellenőrzés. A rendszer papíron lehet jó – a kérdés mindig az, mennyire „üzembiztos” a valóságban, és mi történik egy rendkívüli helyzetben.
Zaj és folyamatos üzem. A 0–24 órás működés azt jelenti, hogy nem csak nappali, hanem éjszakai hatásokkal is számolni kell: üzemi zaj, anyagmozgatás, forgalom. A benyújtott zajanyagok lehatárolják a várható zajterhelés területét, de a helyieknek teljesen jogos igénye, hogy ezt ne csak térképen lássák, hanem értsék is: mit jelent ez a mindennapokban, hol lehetnek érzékeny pontok, és milyen intézkedések garantálják, hogy a zajterhelés ne váljon tartós konfliktusforrássá.
Tárolás és forgalom. Egy ilyen telephelyen nemcsak a feldolgozás, hanem a be- és kiszállítás, valamint a telephelyi tárolás is kockázati tényező. Milyen mennyiségek lehetnek egyszerre a telephelyen? Milyen csomagolásban? Hol, milyen módon, milyen másodlagos védelemmel? És milyen útvonalon, milyen gyakorisággal érkeznek majd a szállítmányok? Ezek nem „kekeckedő” kérdések – hanem a helyi életminőséget alapvetően befolyásoló tényezők.
Vésztő: miért fontos előzmény?
A beruházó cég neve azért is kapott most nagyobb figyelmet, mert az NT Recycling korábban Vésztő kapcsán is bekerült a hírekbe, ahol végül nem történt meg a beruházás. A vésztői történet tanulsága nem az, hogy minden ilyen üzem eleve vállalhatatlan, hanem az, hogy társadalmi elfogadottság és bizalom csak akkor alakul ki, ha a folyamat átlátható, a tájékoztatás időben érkezik, és nem csak ígéretek vannak, hanem valódi, ellenőrizhető garanciák is.
A nagyobb kép: energiatárolás kell – de átláthatóság nélkül nincs bizalom
Környezetvédelmi szervezetként nem akarunk álságosak lenni. A klímaválság kezelése miatt szükség van megújuló energiaforrásokra, és ahhoz, hogy ezek megbízhatóan működjenek, szükség van energiatárolásra is. Ez tény.
A probléma inkább az, hogy Magyarországon az akkumulátoripari beruházások körül túl gyakran jelenik meg az átláthatatlanság, a későn érkező információ, a „majd kiderül” hozzáállás, és az a benyomás, hogy a lakosság csak utólag értesül a lényegi részletekről. Ilyen közegben nehéz elhinni, hogy minden rendben lesz – még akkor is, ha a papírokban határértékek, műszaki megoldások és modellezések szerepelnek. Intő jel lehet például Göd esete, ahol a Samsung SDI akkumulátorgyár jelenleg környezethasználati engedély nélkül működik…
Ezért a bizalomhoz nem elég annyi, hogy „minden megfelel”. Bizalomhoz az kell, hogy a működés ellenőrizhető, a monitoring nyilvános, a haváriahelyzetekre pedig valódi, számon kérhető protokollok legyenek. Ezt foglalja össze és támasztja alá civil szervezetek közös követeléslistája, amely többek között rendszeres és véletlenszerű ellenőrzéseket, a panaszok azonnali kivizsgálását, átláthatóságot és valódi lakossági bevonást sürget. Pilisjászfalun most ugyanez a kérdés sűrűsödik egyetlen helyszínbe. Egy olyan településen, amit körbe ölel a Natura 2000-es területek, és egy mészkőbánya miatt már eleve nagy a környezetterhelés, nem beszélve a beruházás helyszínéül kiszemelt logisztikai parkról.
Mi jön most?
Az önkormányzat jelezte az ellenzését, demonstrációt, és március elejére lakossági fórumot terveznek. A helyi közösség is szerveződik: civil demonstráció is lesz 2026. február 13. (péntek) 18:00-kor, találkozzunk a pilisjászfalui Pilis Logisztikai Parknál, ahonnan a békés demonstráció indul.