Biokert Közösségünk  2022. július 8-án tanulmányutat tett dr. Gyulai Ivánnál, a mélymulcsos kertművelés hazai atyjánál, Szuhafőn és Gömörszőlősön, az Ökológiai Intézet Alapítvány bemutatókertjében.

Dr. Gyulai Iván, a népszerű ökológus, 22 éve műveli kertjét mélymulcsos technológiával. Az eredetileg 1 ha-os terület mára 3ha, zöldséges kert, gyümölcsös, kaszáló és hagyományos szántóföld erdőkertté alakítását foglalja magában.

Hogyan alakult ki a mai mélymulcsos művelési mód? Sok évvel ezelőtt dr. Gyulai Iván is a nagyapáinktól tanult módszerekkel vágott bele a falusi kert megművelésébe: kiírtotta a gazt, felásta a területet, ami nem volt könnyű a köves-agyagos területen, kapált, metszett, majd betakarította a nehéz munkával megtermelt sovány termést.

 A fordulatot az hozta, hogy a lovai számára a joszabályok trágyatárolót írtak elő csurgalékvíz elvezetővel. Ennek a megépítése nehéz és értelmetlen lett volna, ezért megpróbálta a keletkezett trágyát másképp hasznoítani. Ökológusként a természet erőforrásait és működését vette alapul. Az erdőben vagy a füves pusztákon ősszel hatalmas mennyiségű elhalt szerves anyag takarja be a talajt, ami élőhelyet biztosít számtalan élőlénynek és tápanyagot a következő évi növekedéshez. Miért ne lehetne az alomnak szolgáló szalmát és az állati ürüléket úgy felhasználni, hogy a füves pusztákon ősszel elszáradó növényeket vagy az erdei fák ősszel lehullott lombját és az ott élő állatokat utánozzuk? Ezzel a gondolattal indult az első kerttakarás. Az ősszel 50-60cm vastagon kirakott mulcs (szalma és friss lótrágya) tavaszra 1.5-2 cm vastagságúra esik össze, és ez pont megfelel a magvetés mélységének! A hiedelmekkel ellentétben a téli mulcs nem segíti jobban a kártevők áttelelését, mintha átfagyasztanánk a földet, mert a legtöbb rovarnak természetes a téli hibernálódás. Ugyanakkor tavasszal, a korhadás beindulásával, jobban átmelegszik a talaj, a talajtakarás pedig megóvja a beindult életet a talajmenti fagyoktól.  Ezt az eljárást másnéven komposzthagyó mélymulcsnak is nevezhetjük, hiszen a komposztálás helyben, a termőtalajon történik és mély, mert első évben 50-60cm magasságú mulcsot készítünk.

A kerti munka ősztől tavaszig mulcsozással telik. Tavasszal a magok a mulcs félrehúzása után a talajra kerülnek, és ez az egyetlen alkalom, amikor öntözés szükséges. A talaj vízmegkötő képessége ugyanis a talajban élő mikróbáktól és gombáktól függ. Ha ezeknek megfelelő életteret biztosítunk, egész évben nem lesz szükség plusz locsolásra. Látogatásunkon ezt meg is tapasztalhattuk, az aszály ellenére a mulcs alatt nedves, morzsalékos talajt találtunk.  A kert működését segíti a növények helyének helyes kiválasztása, a tájolás, a vegyes ültetés, a gyógynövények alkalmazása is.

Természetesen megfelelő tudással és odafigyeléssel minden ház körül keletkező szerves anyag felhasználható egy ilyen mélymulcs építésénél. Ami nem tehető azonnal a kertbe, az a komposztdombra kerül. Ez egy olyan komposztálási módszer, ami nem igényel tárolót, nem kell forgatni, viszont tudni kell a különböző anyagok helyes összeválogatását. A keletkezett anyag a korhany, ami talajra hordva a tárolókban készített komposztföldnél tartósabb hatású, mert bolygatás nélkül gazdagabb élet alakul ki benne, és ezen elpusztult élőlények váza  hosszabb távon szolgáltat tápanyagot. Hátránya, hogy a gyommagvak benne maradnak, de ez egy egyszerű eljárással kiküszöbölhető.

Nemcsak a zöldségek, de a gyümölcsfák is különleges bánásmódban részesülnek. A természetes gyümölcsészet középpontjában a fák természetes igényei állnak. Első fontos szempont az ültetés helyének kiválasztása, hiszen minden fa olyan körülményekhez alkalmazkodott, amiket eredeti élőhelyén megszokott. Második fontos szempont az élettársak kiválasztása, hiszen a fák sose élnek magányosan, cserjék és lágyszárúak veszik körbe őket. Harmadik a mulcstakaró kialakítása és a lehulló lomb helyben hagyása, hiszen minden fa avarral takart földben kezdi életét és folyamatosan avarral takarja be maga körül a földet. Ennek fontos szerepe van a gomba lakótársak életbentartása és a földből kivett tápanyagok visszaforgatása miatt. Negyedik a metszés és a növényvédelem elhagyása. A metszés és a rovarok, gombák folyamatos irtása olyan mértékben károsítja a gyümölcsfákat, hogy későbbi életében folyamatos támogatásra szorul. Az a fa, amelyiknek az igényeit kielégítjük ültetéskor, később megtanul együttélni azokkal az élőlényekkel is, amiket ma károsítóknak tartunk. Gyulai Iván egyik legmegdöbbentőbb mondata: “Szeressük a levéltetveket!” Minden, amit láttunk, alátámasztotta az ökológus által elmondott elméleteket, a fák ágai gyümölcsöktől roskadoztak.

 A találkozót Gyulai Iván megható szavakkal zárta:

“Mindenkit szeressenek! Az embereket is, még a szomszédot is, aki haragszik. Az Önök lelke legyen tiszta! És szeressenek minden élőlényt! Amelyikről tudják, hogy miért jó, hogy van, azt ért, amelyikről meg nem tudják, hogy mi a szerepe, azt tiszteljék, mert minden élőlénynek megvan a helye, csak mi nem ismerjük.”