400 ppm, nemnövekedés, kislábnyomos fejlődés… Gondolatok a Nemnövekedés konferencia után
(megjelent a Kislábnyom Hírlevél 89. számában)
Akik olvasták 6 éve készült kislábnyomos kiadványainkat vagy részt vettek kislábnyomos képzéseinken, még a 350 ppm értéket hallották gyakran tőlünk, mint célértéket, melyre az akkor jellemző 390 ppm körüli légköri szén-dioxid-tartalmat csökkenteni kellene. Világszerte voltak ezzel az értékkel azonosított akciók, megmozdulások, többek között petíciók és faültetések. Az azóta eltelt rövid időszak alatt azonban globális szinten elértünk oda, hogy a klímakutatók szerint belátható időn belül nem fog 400 ppm alá csökkeni a Föld légkörének szén-dioxid-tartalma.

 
 
2015- ben volt először az, hogy a légkör szén-dioxid-tartalma egy egész hónapra meghaladta a 400 ppm értéket – amelyre az elmúlt 1 millió évben nem volt példa! És 2016 lesz az az év, amikor egy teljes éven át a légkör szén-dioxid tartalma 400 ppm felett van. És úgy tűnik, egyelőre legalábbis, nincs visszaút. Ez az egyik legszélesebb körben ismert és az elmúlt években sokat emlegetett jele annak, hogy nemnövekedésre van szükség.
Nemnövekedésre, sőt, kifejezett csökkentésre a fosszilis tüzelőanyagok kitermelésében és felhasználásában. Nemnövekedésre, sőt drasztikus csökkentésre az üvegházhatású gázok, amelyek közül az egyik legfontosabb a szén-dioxid, kibocsátásában. A nemnövekedés azonban távolról sem csak a klímaváltozással van kapcsolatban. Ahogy azt 2011 márciusban megjelent hírlevelünkben írtuk, a “nemnövekedés” egyfajta mozgalomként terjedt el Franciaországban – majd számos további országban – a második évezred elején, követői radikális és kritikus szemlélettel viszonyulnak a Föld erőforrásainak véges voltát figyelmen kívül hagyó, korlátlan növekedésen alapuló, termelésközpontú, elidegenedett fogyasztói társadalmunkhoz.
Sokan egyből elutasítják ezt a fajta kritikus szemléletet és új út keresését, mert a nemnövekedést a “nem fejlődéssel” azonosítják. Nem erről van azonban szó: a nemnövekedés mozgalom tagjai és szimpatizánsai – hozzá kell tegyem, sok más mozgalom tagjaival és számos kutatóval együtt – olyan fejlődési utakat keresnek és igyekeznek a gyakorlatban is kialakítani, megvalósítani, amelyek nem járnak erőforráshasználat-növekedéssel. Nem méretbeni, hanem minőségbeli növekedésről van tehát szó.

 
Hívhatnánk ezt akár kislábnyomos fejlődésnek is: öko-lábnyomunkat a rendelkezésre álló biokapacitás vagy más szóval ökológiai korlátok közötti méretűre csökkentjük úgy, hogy közben jól-létünk, életminőségünk nő. Lehetséges ez vajon? Lehetséges úgy, hogy közben a jelenleg jellemző ‘szegények’ és ‘gazdagok’ közötti nagy különbségek is csökkenjenek és megszűnjenek? Ez hírlevelünk egyik legfontosabb témája és kérdése 1. számunk megjelenése óta, erre próbálunk a világ minden részéről jó példákat, ötleteket, gondolkodási és megközelítési módokat bemutatni. Mutattunk már be kislábnyomon élőket a világ több részéről, és Magyarországról is. Keresünk új példákat, követendő gyakorlatokat. Hatásuk a globális lábnyomon még úgy tűnik, kevéssé látszik… vagy igen, mert nélkülük még nagyobb lenne a szakadék a jelen és a fenntarthatóbb jövő között?!
A szerkesztő: Vadovics Edina