A pilisvörösvári bányatavak természeti értékei – a tavak eredete - Szebb Környezetünkért Egyesület Pilisvörösvár

TUDOD-E A PILISVÖRÖSVÁRI BÁNYATAVAKRÓL?

A Pilisvörösvári és a Pilisszentiváni bányatavak eredete azonos: a Nagykovácsi, Pilisszentiván, Solymár és Pilisvörösvár területén folytatott szénbányászathoz kapcsolódnak. 1895-ben hozták létre a Budapestvidéki Kőszénbánya és Ipar Részvénytársaságot, amely rendszeres fúrásos kutatásokat végzett ebben a térségben. A cég belga tulajdonú volt, brüsszeli székhellyel.
A pilisvörösvári bányaüzem a település DK-i részén terült el. Két ikeraknát létesítettek, az aknákat 3m belső átmérővel, 210m-re mélyítették, falazott kivitelben. Az első aknákat Erzsébet bányatelken, a másodikat ettől délre, Lipót bányatelken alakították ki, egyenként 36.09 hektáros területtel. A szénkészlet a kitermelés során kimerült, és 1940. december 1-én beszüntették a Lipót-aknai pillér lefejtését, majd 1941. január 31-én az aknaüzemet teljes mértékben felszámolták. A felhagyott járatokat a környéken bányászott homokkal tömték be, ez az ún. iszaptömedékelés. A vágatok iszap-tömedékeléséhez szükséges homokot a mai bányatavak területéről nyerték. A felszínen mély gödrök keletkeztek, amelyek rétegvízzel és csapadékvízzel lassan telítődtek, majd létrejöttek a mai tavak. A bánya beszüntetése megváltoztatta a források addigi útját és azok is ezen a területen fakadtak fel. A tavakat nyolc-tíz alulról fakadó forrás töltötte rendszeresen, ezek egy része később a felhalmozodó üledékektől eltömődött.
A tavak csak lassan nyerték el mai nagyságukat. A Nagy-tó partja az 1960-as évekig hosszan homokos, vízszintje több méterrel alacsonyabb volt (Sajtosi J., más helybeliek szóbeli közlése). A Kacsa-tó csak egy kis mélyedés volt, amit kacsaúsztatóként használtak a bányatelepi lakosok. A Pálya-tó története is hasonló, egy része eredetileg futballpálya volt, amit az 50-es években még használtak, majd a víz lassan elöntötte, és az 1960-as évek végén már másfél méter víz borította.
Az öt tó eredetileg különálló volt, egymással sehol nem folytak össze. Vízszintjük között hatvan centiméter különbség is volt. Az öt tó összeköttetését később a víz áramoltatása céljából alakították ki.
A mai búcsú és termelői piac helyén szintén időszakos vízborítású terület volt, amit 2000-es évek elején folyamatosan feltöltöttek és mészkőzúzalékkal fedtek, hogy a város számára terhes búcsúnak új helyet biztosítson. A terület vízellátottságára jellemző volt, hogy 6 évet kellett várni, amíg megfelelően stabil talaj alakult ki a körhinták számára.
2012-ig létezett egy hatodik, jóval sekélyebb mélyedés, amit a horgászok ivadékneveléshez használtak. Ez a Nevelő-tó és a hozzátartozó nádas nem rendelkezett állandó összeköttetéssel a többi tóval, csapadékosabb években egy túlfolyó csatorna vezette el a vizét a Kornéli-tóba. Ezt a nádast a vasútfelújítás során töltötték fel.