A pilisvörösvári bányatavak természeti értékei – védjük-e a bányatavainkat? - Szebb Környezetünkért Egyesület Pilisvörösvár

TUDOD-E, HOGY HOGYAN VÁLT VÉDETT TERMÉSZETI ÉRTÉKKÉ A BÁNYATAVAK KÖRNYÉKE ÉS HOGY ALAKUL SORSA A MAI NAPIG?

Az eredetileg vízszintes patakvölgy domborzata a bányászat után megváltozott és mozaikos mélyülése-magasodása változatossá tette. Felmerül a kérdés, hogy mesterségesen keletkezett tavaknak lehet-e természetvédelmi értéke. A szakirodalomban nagyon sok szó esik felhagyott bányatavak értékeiről és kezelési lehetőségeikről. A Kárpát-medence klimatikus adottságai között a frissen keletkezett bányatavak nagyon gyorsan elkezdenek benépesülni, és 10-20 év alatt számos védendő növény- és állatfajnak adnak otthont. Megfelelő kezelés mellett fontos szerepük lehet a lecsapolások és feltöltések miatt megfogyatkozott vizes élőhelyek pótlásában és ökológiai folyosóként működhetnek a természetes vizes élőhelyek között.

Gondot általában a következő dolgok okozhatnak a bányatavak kezelésében:

nem történik meg a bányaterület rekultivációja,
a természetes szukcessziót /életközösségek önálló fejlődését/megelőzve kerül szervesanyag a víztérbe,
a természetes betelepedést megelőzve történik haltelepítés,
invazív halfajok telepítése.

A pilisvörösvári Bányatavak víze sajnos ezeket a súlyos terheket mai napig viseli. Következményei a kedvezőtlen algaszaporulat, az iszaposodás, a védett fajok hiánya és a Nagy-tó nyárvégi oxigénszint süllyedése halpusztulással kísérve. Ezek történelmi hagyatékok, amikkel a mai embernek kell megküzdenie és mivel a problémák jó részét nem a Horgászegyesület okozta, nem is várható el, hogy egyedül bírkózzanak meg vele.

Ugyanakkor az, hogy itt a völgyben ekkora vízfelület alakult ki kedvezően befolyásolta a környék klímáját, és ahol hagyták visszatelepülhetett a völgy eredeti növényzetére is jellemző nádas és fűzfaliget. A magasabban fekvő területeken a felszínre került futóhomokon nyílt és zárt száraz gyeptársulások jöttek létre. Ezek minőségét a taposással való zavartság szabta meg. A védettebb területek értékesebb növényfajok és a területen található hüllők és kétéltűek tojásrakó helyéül szolgált. A magasabb, vízzel nem fedett területeken pedig száraz homokgyepek alakultak ki. Ezekre az új élőhelyekre pedig szívesen települtek be a természetes élőhelyek lakói, és a gazdag élővilág alakulhatott ki.

Az 1996. évi LIII. törvény (Természetvédelmi törvény) alapján a művelés alól kivett bányatavak természeti területnek minősülnek, így a természetvédelmi törvény alapján általános védelem illeti meg őket. A törvény védi a természeti területet, mint tájalkotó tényezőt, a vízi és vízközeli élővilág élőhelyét.
A helyi természetbúvárokat elsősorban az itt élő kétéltűek, hüllők és madarak fajgazdagsága motiválta arra, hogy az önkormányzat a 7/1997.(VI.16) rendelet alapján helyi értékű természetvédelmi területté nyilvánítsa a Nagy-tavat, Kornéli-tavat, Kacsa-tavat, Pálya-tavat, Cigány-tavat és Nevelő-tavat, valamint 150 méteres körzetüket. A természeti értékekről konkrét felmérés nem készült, de népes madár-, kétéltű- és hüllőfaunája laikusok számára is egyértelmű értéket képviselt.
Konkrét élőhelytérképezést és az itt élő fajok számbavételét 2001-2005 között végeztem. Több, mint 50 madárfaj fordult itt meg az év során, majdnem az összes magyarországi békafaj, gőte, mocsári teknős, siklófajok, mocsári nőszőfű, bíborkosbor és más védett növények éltek a tavak környékén. A vízterek a horgászati hasznosítás miatt kevés védendő értékkel szolgáltak, inkább a Nevelő-tó, a nehezen megközelíthető nádasok és kisebb időszakos vizek, fűz-és nyárfaligetek, cserjések és homokos területek szolgáltak az értéket képviselő fajok élőhelyéül.

Ekkor már megfogalmazódott a város részéről, hogy a búcsút a település szélére helyezi, és az akkori Pilisvörösvári Környezetvédő Egyesület, a helyi lakosok és horgászok tiltakozása ellenére a tavak között területfeltöltéssel és murvázással helyet csinált a rendezvénynek. Jellemző volt az akkori talajvíz állapotára, hogy a feltöltés után 6 évet várni kellett, hogy rendezvény kerülhessen a tocsogós területre.
2007-ben, az első búcsú évében az önkormányzat a 7/1997.(VI.16) rendeletet hatályon kívül helyezte, és csak 2011-ben, a 16/2011. (V. 30.) önkormányzati rendelet helyezte védelem alá, ez a rendelet azonban már csak a Nagy-tó, a Kornéli-tó, a Kacsa-tó és a Cigány-tó vizét jelölte meg. A mellékletben egy sablonos szöveg olvasható, amely nem tartalmazza a valós értékeket, így azok védelméről gondoskodni nem lehet.

A Pálya-tó, amely alakjának köszönhetően a legvédettebb az emberi zavarással szemben (a keleti nádas szegletben szürke gém, törpegém, vízityúk, nádirigó, nádisármány, mocsári teknős él) a rendeletbe nem került bele.

A Nevelő-tó, amely az itt élő békák, siklók és mocsári teknősök zavartalan szaporodását biztosította, és az itt élő védett fajok 80%-nak az otthona volt, szintén kikerült a védelem alól és 2012-ben, egy érdektelenséggel kísért lakossági fórum után építési hulladékkal feltöltve megsemmisült!!! Az egykori Nevelő-tó vízellátását a Szentiván felől érkező Aranyhegyi-patak biztosította, és mint élőhely, a szomszédos Natura 2000-es területhez hasonlított, valószínűleg a szennyvíztelep miatt húzták meg a Natura 2000 határt Solymár határánál.

Az utóbbi 15 évben nagyon sok minden történt. Jó, hogy megtörtént a csatornázás, jó, hogy a Pálya-tó feletti szemétlerakót felszámolták, jó a folyamatos szemétmentesítés. Ugyanakkor a településfejlesztési terv csak a terület hasznosítására koncentrált, az összes beruházás ezt a célt szolgálta. A védelmi intézkedéseket az önkormányzat magának is előírta, de sajnos rendre elmaradnak!

A 16/2011. (V. 30.) rendelet szövegét idézve, mely szerint a Bányatavak C típusú kezelési tervbe tartoznak:
“Az agresszíven terjedő invazív fás növényzetet a gyepekben vissza kell szorítani. A természetes erdők természetes, illetve természetközeli módszerekkel, fokozatosan újítandók fel. A különlegesen ritka növény- és állatfajok populációit fel kell mérni, védelmükre programokat kell indítani. A védett víztesteken a vízkormányzást természetvédelmi kezelésben kell tartani, és az üzemelés során a természetvédelmi érdekeket figyelembe kell venni. Monitorozni kell a természetvédelmi beavatkozások hatását az élőhelyekre. Az utak és egyéb vonalas létesítmények fenntartása, cseréje és újak létesítése csak a természetvédelmi hatóság által engedélyezett módon lehetséges.”

“Belterületek kezelése: A fák és fasorok kezelésének fő szempontja az egyedek minél hosszabb ideig való fenntartása jó kondícióban, egyidejűleg azonban figyelembe kell venni az élet és vagyonbiztonság követelményeit is.
A település belterületén lévő egyes fák és fasorok egészségi állapotát fel kell mérni, és rendelkezni kell a szükséges egészségmegóvó intézkedésekről. A kiöregedett, vagy eltávolításra kerülő egyedeket azonos fafajból kell pótolni.”

Mégegy fontos előírás: az építési szabályzatban a Bányatavak zöldterületként szerepelnek, melynek klímáját meg kell őrizni!

Ebbe a fűzfák kivágása és a nedves rétek lemurvázása nem fér bele!

A képeken az 1996-os rendelet alapján védett terület látható, nagyon sokszínű, mozaikos élőhelyeivel és a homoki gyep, nádasok, kisvizek, amik 2012-ben megsemmisültek és velük együtt az itt élő védett állatok és növények jó része. Az utolsó képen a Pálya-tó júliusi algavirágzással a csatornázás előtt.