A pilisvörösvári bányatavak természeti értékei – a bányatavak használata - Szebb Környezetünkért Egyesület Pilisvörösvár

TUDOD-E, HOGY KI ÉS HOGYAN HASZNOSÍTJA A BÁNYATAVAKAT?

A tavak helyén a bányászat kezdete előtt is vizes élőhely volt, az Aranyhegyi-patakot széles nádas és fűzfaliget kísérte. A szárazabb területeken és dűlőkön mezőgazdasági termelés folyt. Az akkori bányatársaságok a kitermelés megszűnése után nem foglalkoztak a felhagyott bányaterületek rekultivációjával. A bányaüzem épületmaradványai ma is láthatóak a tavak környékén, ezeket az önkormányzat bányászati mûemlékekként 1997-ben védelem alá helyezte.

A kialakult helyzet rendezetlenségét jellemzi, hogy a tavak tulajdoni joga 1956. elõtt tisztázatlan volt. Ekkor került önkormányzati tulajdonba. A tavakat a tulajdonjog és kezelési jog tisztázása előtt a lakosság szabadon használta. Pilisvörösvár 1968-as krónikája arról emlékezik meg, hogy annak ellenére, hogy a tavakban a fürdés tilos, naponta 1000-1500-an jártak hűsölni a habokba. (Pest Megyei Hírlap, 1968.) Erre az idősebbek még szívesen emlékeznek vissza, DE ne felejtsük el, hogy a mai vízmagasság fokozatosan alakult ki, a Nagy-tó is több méterrel sekélyebb volt homokos parttal. A fokozatos növekedésről árulkodik, hogy a tavak összterülete az 1971-es mérés alapján 10,1 ha és a 2001-es Horgászatlaszban már 12,9 ha szerepel.
A fürdőzésen kívül mosásra, öntözésre használták az akkor még kristálytiszta vizet. Később sajnos a környék csapadék- és szennyvízének befogadójaként működött, természetesén illegálisan. A helyzetet súlyosbította, hogy az 1970-es évektől a környező dombokra üdülőterületet létesítettek, aminek csatornázottsága 2012-ig megoldatlan volt. A környék leginkább lakossági szemétlerakóhelyként “üzemelt”.
A tavak halászati hasznosítási jogát 1963-ban kapta meg a Pilisvörösvári Horgász Egyesület. A tavak közül az öt összefüggő nagyobb tavat sokáig csak a horgászok használták, partjukon sűrűn horgászbódék állnak, a megengedettnél nagyobb területet lefoglalva és engedély nélkül átalakítva. A földterület az önkormányzat tulajdonába tartozik. A zöldfelület kezelése régebben a nád égetésében merült ki, tavasszal gyakori “vendégek” voltak a tűzoltók. A hatodik kisebb tó, a Nevelő- tó ivadékok nevelésére szolgált, de ezt a hasznosítást felfüggesztették a bizonytalan vízellátottság miatt, majd a vasútfelújítás során a feleslegesen keletkezett földanyagot helyezték ide és 2012-ben végleg eltűnt.
Bár a horgászat a haltelepítéssel és a partvonal alakítgatásával erősen belenyúl az élővilág alakulásába, mégiscsak csendes és nyugodt tevékenység, ezért közel 40 év alatt a tavak körül sok védendő állat- és növényfaj tudott megtelepedni. 1997-től a Bányatavak mint helyi természetvédelmi érték szerepel az önkormányzat nyilvántartásában.

A környék az utóbbi 20 évben nagy változáson ment keresztül. A városvezetés részéről a 2000-es évek elején döntés született a búcsú áthelyezéséről. A Nagy-tó és a Kornéli-tó közötti terület feltöltésével, lemurvázásával tette alkalmassá a terepet a vurstli fogadására és 2007. óta augusztusban nagy tömegek töltik meg az addig csendes környéket. A szemétlerakó helyeket fokozatosan felszámolták, az utak mentén nyírni kezdték a növényzetet. Bányatelep és az üdülőtelep lakosságában is változás állt be, a szegényebb réteghez tartozó, bányász múlttal rendelkező családokat és a budapestről érkező nyaralókat fiatal, jómódú családok váltják le, akik a környékre jellemző kicsiny telkeken nagy családiházakat építenek. 2008-2020-ig a városfejlesztési stratégiában a Bányatavak mint közpark és rekreációs terület szerepel. A természetvédelmi értékek megőrzéséhez a tavak körül meg szerették volna szüntetni a bódékat, a Kornéli- és Cigány-tavat pedig természetközeli állapotban hagyták volna. Ehhez a stratégiához látványtervek is tartoztak. Ez a törekvés a mostani ciklus alatt kútba esett.

A képeken egy illegális építkezés a Cigány-tó partján 2021-ben és légifotó még 2000-ből.